A döntés a te kezedben van

2018.09.02

"...Ezért mondom mindig, mindenkinek, hogy figyelj a szívedre, halld meg a lelked üzeneteit, mert lehet, hogy az egód megvéd, de a helyes irányt a szíved mutatja. ..."

Körülbelül 20 éves voltam, amikor először találkoztam a spiritualitással. Eleinte nagyon érdekelt, kutattam a témákat, amiket akkor a sors elém rakott. Aztán elkezdtem kételkedni, még nem voltam készen. Ezután elindultam egy teljesen más irányba, és mindent megtettem, hogy elfelejtsem amit addig megismertem, még azt is, amit addig megtudtam önmagamról. 

Majdnem három évet kaptam az élettől ebben a tévelygésben. De a lelkem és a sors, vagy hívjuk Isteni Időzítésnek, nem hagyott sok választást, elém rakta életem egyik legnagyobb feladatát. 

Szerelmes lettem. 

Úgy, mint azelőtt soha. Teljesen összezavarodtam. Rájöttem, hogy nincs szükség arra, hogy bármit kimondjak, mert éreztem mindent, és tudtam azt is, hogy ez a kapcsolódás ebben az életben nem teljesedhet ki. Pontosan ezért volt egyszerre bódítóan gyönyörű, ugyanakkor mégis a végletekig gyötrelmes. Rá kellett ébrednem, hogy ha nem akarok beleőrülni a tehetetlenségbe, akkor valahogyan el kell engedjem a másikat, és vele együtt mindent amit adott és azt is amit elvett. Akkor még nem tudtam hogyan tegyem, nem ismertem a megfelelő módszereket. Mit tehettem mást? A régi, bár beváltnak nem nevezhető stratégiát alkalmazva, elkezdtem menekülni, és egy kitalált életet megvalósítani.

 Itt is látszik, hogy micsoda teremtő erővel bírunk, hiszen bevonzottam mindent, amire ehhez szükségem volt. Minden amit tettem nem volt tudatos. Abban az értelemben nem, hogy akkor még nem értettem mit miért teszek, csak azt tudtam, hogy nem akarok tovább szenvedni. 

Így építgettem magam és az életemet illúziók és hamis képek köré. Persze a lelkem nem hagyott nyugodni. Nem értettem, hogy mi zajlik bennem, de az évek múlásával éreztem, hogy felemészt. Az utolsó évben már a fizikai külsőm is olyan szinten megváltozott, hogy ha ma visszanézem az akkori képeimet szinte nem is ismerem azt a lányt, akit rajtuk látok. De ami ennél is rémisztőbben hatott rám, az az volt, hogy éreztem, ha ennek gyorsan nem vetek véget, és nem fejtem meg mi is zajlik bennem, akkor meg fogom betegíteni magam. 

Konkrétan éreztem, hogy rákos leszek. Kezdett elhagyni minden olyan érzés, amitől az ember a zsigereiben érzi, hogy él. És akkor megint hála az Isteni Időzítésnek, és mindenkinek aki akkor a részese volt, rátaláltam az útra. 

Elindultam botladozva, de egyre magabiztosabban. Nagyon hamar, szinte azonnal felismertem, hogy mit tettem önmagammal, hogyan mutattam évekig hamis képet, az még hagyján, hogy másoknak, de hogy önmagamnak is! Elkezdtem a kérdéseimre válaszokat kapni, elkezdtem megismerni, és megszeretni önmagam. Ahogyan egyre tisztult ki a látásom, úgy vettem észre azt is, hogy mi zajlik körülöttem. Egyre tisztább képet kaptam arról, hogy valójában mi is a feladatom ebben az életemben. 

A legcsodásabb az egészben, így ebben a pillanatban visszatekintve, hogy mindezt egy szerelem, egy lélektársi, be nem teljesült kapcsolódás mutatta meg nekem. Ma már tudok ezért hálás lenni, de közel tíz évembe került, hogy megértsem és elfogadjam a múltam. Rengeteg terápia, önismereti gyakorlat, tanfolyam, meditáció, és a folyamatos, tudatos önmegfigyelés segített nekem, miközben olyan tapasztalatokra tettem szert, olyan csodás dolgokat tanultam meg, melyek ma abban támogatnak engem, hogy őszintén, szívből tudjak támasz, segítség lenni a hozzám fordulóknak.

Véletlenek nincsenek. Ma nem lennék ez az ember, ha csak egy apró momentuma is máshogy alakult volna az életemnek. Figyeltem a megérzéseimre, ez sokat segített, mert mint később egy nőgyógyászati vizsgálaton kiderült, keletkezett egy mióma a méhemben, ami nem más, mint egy jóindulatú daganat. Még időben cselekedtem, így semmi baj nem történt. De kitudja ma hol lennék, ha akkor nem nézek szembe saját magammal...?

Ezért mondom mindig, mindenkinek, hogy figyelj a szívedre, halld meg a lelked üzeneteit, mert lehet, hogy az egód megvéd, de a helyes irányt a szíved mutatja. Őszintén hálás vagyok ezen életem eddigi összes szereplőjének! Már értek minden leckét, és köszönöm a tanítást. Eljutottam az életemnek egy olyan pontjához, hogy hoztam egy eddig számomra is szokatlan döntést. 

Nem alkuszom többé! 

Legyen szó bármiről! Ismerem magam már annyira, hogy tudom mit szeretnék, és azt is, hogy mit nem. Megtanultam sokkal türelmesebbnek, és elfogadóbbnak lenni, mint eddig valaha. Képessé váltam megnyitni a szívem, ami egy olyan, számomra csodás ajándékkal lepett meg, hogy már nem ítélkezem. Végre felismerem a másik lelkét a maszkok mögött. Ez az egyik legnagyobb dolog számomra. Ez a képesség mutatta meg nekem a valódi, feltétel nélküli szeretet. 

És miért írom mindezt most le? Mert szeretném, ha az én példámon okulva, neked nem kellene tíz évig kutatnod a válaszaidat. Ha tudnád, hogy már holnap van lehetőséged az életed egy másik mederbe terelni!