A te életed, a te filmed

2018.08.21

Ma megnéztem egy filmet, ami önmagában nem feltétlen kellene, hogy írásra késztessen, de ennek a filmnek mégis sikerült.Alapvetően nem vagyok egy nagy "filmnézős", viszont ha arról van szó, hogy időd szánok rá, akkor igyekszem olyat választani, ami hatással van rám. (Talán ezért van az, hogy szinte minden filmen tudok sírni, mert hatással vannak rám...) Ma "véletlenül" akadtam bele a Valerian és az ezer bolygó városa című, számomra csodába. Gyermekkorom óta tudom, hogy a fantáziám határtalan, bármit el tudok képzelni, és nem zárkózom el attól, hogy amit el tudunk képzelni, az miért ne lehetne valós? Aki még nem látta, azt javaslom, hogy ne hagyja ki, de ne a realitás talaján ülve szemlélje a képkockákat. Mert igen, itt vannak párhuzamos dimenziók, más civilizációk, fajok. Csodás képek, csodás lények, és van benne persze szerelmi szál.Viszont ami engem megihletett, az az momentum, hogy minden egyes hasonló filmben (pl. Avatar), a veszélyben lévő lények életének, létezésének az alap muzgatórugója a feltétel nélküli szeretet, a tisztelet és az elfogadás. Csodásan élnek, harmóniában, EGÉSZségben, amikor is jön az Ember, és elpusztít mindent. 

Néztétek már ezeket a filmeket olyan szemmel, hogy mit üzenhetnek számunkra? Mert én így teszem, mondjuk az életem minden területén így teszek....Csak figyeljétek kicsit, hogyan élnek azok, akiket a szeretet vezérel?És azt megfigyeltétek már, hogy ezeket a lényeket úgy ábrázolják, mintha külsőre egyformák lennének? Mit üzenhetnek ezek a dolgok? Számomra azt, hogy mind egyformák vagyunk, nézzünk ki bárhogyan. Hogy alapvető mozgatórugónk a szeretet. Csak mi történt? Elfelejtettük! Miért? Mert félünk? Mitől? Hogy rájöhetnénk arra, hogy valójában semmitől nem kell félnünk. És mi történne akkor, ha meglátnánk, hogy mind egyformák vagyunk? Nem akarnánk bántani már senkit. Hiszen hogyan tudnál akár fizikailag, akár lelkileg bántani egy másikat úgy, hogy a szemébe nézve önmagadat látod? 

Figyelem az embereket. Már az utcára sem kell kimennem hozzá, hiszen itt a Facbook, az Instagram... figyelem, és látom mit művelnek. Érzem a félelmet, a tanácstalanságot, látom az álarcokat, a kishitűséget, a rengeteg komplexust, a megfelelési kényszert, de ami a legmegdöbbentőbb, hogy látom a szeretetlenséget. Az önszeretet fogalmának és gyakorlásának teljes elfeledését. Az lett a fontos, hogy ki mit gondol, hogy milyen véleménnyel van. Az a fontos, hogy megmutassuk milyenek vagyunk, persze csak kívül, csak az álarcot. Mert azt megmutatni, hogy ki is vagyok valójában, azt csak akkor fogom tudni, ha én magam is tisztába kerülök vele. Ha először megismerem önmagam, elfogadom, és elkezdem szeretni azt a valakit. Nem az arcom, a testem, hanem a lelkem. És ahogy haladok a folyamatban egy idő után képessé válhatok végre a másikat is LÁTNI! Onnantól lehetek képes ítélkezés nélkül, elfogadásban élni. Onnantól tapasztalhatom meg a saját harmóniámat, egységemet. Onnantól nem akarok már egy kósza gondolattal sem bántani másokat.

Lehet, hogy álomvilágban élek. Lehet, hogy még kevesen képesek erre. De arra fogok törekedni ebben az életemben, hogy ezt minél több embernek meg tudjam mutatni. Mert aki nyitott és befogadó a szeretetre, az biztos, hogy támogatva tud haladni az útján, ebben hiszek. 

Szóval! Ez a számomra megindító film, ezeket a gondolatokat, érzéseket hívta elő belőlem.Mert az igazán fontos dolgok megfoghatatlanok, szeretet, hit, hála, bizalom, tisztelet, nagyrabecsülés, elfogadás, és ezek tesznek képessé a tisztánLÁTÁSra.

 Amíg ezeket nem gyakoroljuk, addig csak bábként, jól megalkotott maszkok mögül statisztálhatunk az életben.Te milyen életet választasz magadnak? A döntés mindig a te kezedben van. És, hogy mit alkotsz vele? Az pedig a te felelősséged. Hibázni lehet, de feladni nem szabad. 

Alkoss olyan életet, ahol minden percben önmagadként létezve, szabadon, boldogan járhatsz az úton. Ahol már nem kell félned mit gondol más.

 És hogyan kezd mindezt? Állj oda a tükör elé, nézz bele a saját szemedbe. És csak figyelj. Figyelj milyen mondatok jelennek meg az elmédben, és melyek a szívedben. 

Csak nézz bele a tükörbe, hogy beleláthass a lelkedbe.