Elvonulás - Kisnyalka Major

2018.06.09

Talán még valamikor február, március környékén láttam egy belső képet. Azt láttam, hogy vegán ételeket fogok készíteni több embernek. Már pontosan nem emlékszem hány napra rá, de megkeresett drága barátnőm Bónyai Niki, hogy tart egy elvonulást nyár elején, és úgy alakult, hogy az étel nem megoldott a csoport számára. Bumm!!! Ennyi! ezt hívják szinkronicitásnak. Azonnal tudtam, hogy a belső képet isteni sugallat küldte. Nagyjából megbeszéltünk mindent, és el is dőlt, hogy utazom velük négy napra elvonulni.

Kisfiam érkezése előtt Niki több elvonulásán, és programján voltam aktívan jelen, azzal a céllal, hogy egyre mélyebben megismerjem magam, és gyógyuljon bennem mindaz, ami gyógyításra vár, most mégis kislányos izgalom járta át minden porcikámat. 

Több szempontból is komfortzónán kívül esett nekem ez a történet. Egyrészt soha sem töltöttem még egy éjszakánál többet távol a kisfiamtól, most rögtön négy napról beszéltünk. Másrészt, főztem már több embernek egyszerre, de vegán ételeket még nem. Valamint ott volt bennem, hogy Niki táborai kiemelkedően színvonalasak, tehát az ételnek is tudni kell hozni azt. Mivel elég jól megtanultam már a pillanatban élni, így el is engedtem minden félelmet, elvárást, hitet, és csak hagytam, hogy minden történjen.

Aztán eljött 2018.május 31. csütörtök reggel. Elindultam Kisnyalkára. Egyedül, négy napra. Sírtam mikor a kisfiamat a nagymamájánál hagytam, ő nem sírt, de ez így rendben is volt..... Pár km után megszállt valami határtalan nyugalom, tudtam, éreztem, hogy sokkal többet fogok kapni ettől az elvonulástól, mint azt csak elképzelni tudnám. Hiszen évek óta nem volt hasonlóban részem, ismét kaptam időt, hogy újra megismerjem mélyen azt a valakit, akivé azóta váltam, hogy édesanya lettem. 

Ahogy megérkeztem a Majorba, és beléptem a közösségi terembe, ahol az elvonulás alatt zajlanak a folyamatok, éreztem, igen, itthon vagyok. Csoda érzés volt bejárni az épületet, tudtam, nem pusztán főzni jöttem, itt gyógyulni fog a lelkem egy nagyon mély rétege. Mert azt a lehetőséget is volt szerencsém megkapni, hogy a főzések között a részt vehettem a többiekkel a gyakorlatokon.

Nem fogom részletesen leírni, hogy milyen csodás, és megismételhetetlen folyamatokban és pillanatokban teljesedtünk ki ott közösen, csoport szinten és egyénileg is, de a felismeréseimet mindenképpen szeretném megosztani.

Ami számomra a legmeghatározóbb volt, hogy a szeretetnek egy olyan minőségét élhettem meg, amit tiszta szívvel állíthatom, hogy eddig nem ismertem. Hiszen ne felejtsük el, hogy volt akivel azelőtt még soha nem találkoztunk (illetve ebben az életünkben :) ). Olyan energiákat hoztunk le a kis közösségünkbe, ami szerintem nem mindennapi. Az elfogadás, a szeretet, a megértés, az együttérzés, a támogatás, az odafigyelés olyan szinteken működött, hogy az ember nem tudta magát nem áldottnak érezni. És amíg erről csak ír, vagy olvas valaki, addig fogalma sincs ezek milyen erős, és meghatározó rezgések. Én is így voltam ezzel, egészen az elvonulás előttig. 

Az első pillanatban szavak nélkül szövetséget kötöttünk, hogy a végén  a (lélek)család egységét élhessük át tiszta szívből a földi dimenzióban.

Hálás vagyok, hogy részese lehettem a csodáknak, a gyógyulásoknak, a mélypontoknak, a felhőtlen, felszabadult örömnek, boldogságnak. Hogy gyógyultam, gyógyultunk. Hálás vagyok Nikinek, hogy újra és újra létrehoz ilyen és ehhez hasonló, a feltétel nélküli tiszta szeretet teréből érkező, támogató programokat. Hogy segít, terel, és mellettünk van. Hogy vállalta ezt a feladatot, és olyan tisztán és alázattal adja, ahogy nem sokan képesek. Ez is inspirál és jó példával lát el az utamon.

Hálás vagyok a gyönyörű, és csodás lelkeknek, akikkel kapcsolódhattam. Mindenkitől kaptam valamit, és mindenkitől tanultam valamit. Hálás vagyok, hogy őszinte szeretettel fogadták az ételeket, amiket főztem. És hálás vagyok, hogy rajtuk keresztül is megláthattam, hogy ki vagyok, hova jutottam négy év alatt. 

Még oldalakat tudnék teleírni azzal, ami bennem van.... de nem teszem, bízom benne, hogy a lényeget érted kedves olvasó. 

Mert a lényeg, amire rájöttem, az az, hogy teljesen mindegy mit lát a szemed, az igazság a szívedben lakik. Mert nincs más igazság, egyedül a szeretet. Megtapasztalni pedig úgy tudod, ha kinyílsz, és elkezded magad meggyógyítani. Lehet, hogy időnként fáj, nem esik jól, de ahogy megérted a saját működésed, már nem félsz többé, semmitől. Onnantól szárnyalhatsz szabadon, boldogan, az örömben.

Mire vársz még? Tedd meg az első lépést.....