Engedd el! - Mégis hogyan...?

2018.02.13

Sokszor halljuk, már nem csak spirituális oldalakról, hogy ha valami, vagy valaki nem tetszik az életben, akkor azt engedjük el. Ez nagyon szép, és jól hangzik, de hogyan kivitelezzük?

A saját tapasztalatom az, hogy akarni elengedni bármit is, nem lehet. Sokkal célravezetőbb, ha hagyjuk, hogy az adott probléma, vagy ember, megmutassa számunkra, hogy mi a dolgunk vele. Semmi sem kerül ok nélkül az életünkbe, és amíg ezt meg nem értjük, és fel nem ismerjük, hogy mi a mondanivalója, tanítani valója számunkra, addig tehetünk bármit, jelen lesz. 

Elmesélek egy példát az életemből. Huszonéves koromban találkoztam egy fiatalemberrel, nagy szerelem lobbant lángra köztünk, de különböző külső tényezők miatt nem teljesedhetett ki (nem mennék bele, mert akkor egy regény születne). Igyekeztem túllépni, elfogadni, az akkor elfogadhatatlannak tűnőt. Akkoriban még nem ismertem semmilyen célzott technikát, a lélek működését is csak nagyon felszínesen. Így maradt a bánat, a sírás, a belenyugvás és megpróbáltam felejteni. Ideig-óráig sikeresnek is bizonyultak a próbálkozásaim, de valahogy a vágyott elengedés sehogyan sem akart összejönni. Az élet nem adta könnyen a megértést, de hatalmas hálát érzek ma már ezért, hiszen így kerültem oda, ahol ma vagyok. Az én folyamatom lassan zajlott, egy önismereti hullámvasútra váltottam jegyet azáltal, hogy le szerettem volna zárni magamban a dolgokat. A folyamat alatt, ami ebben az esetben évekig tartott, többször éreztem, hogy igen, most megvan, végre elengedtem, aztán mindig jött valami, ami megmutatta, hogy nem..... De nem adtam fel, haladtam magamban egyre beljebb, mire végül, sok önmunka, és terápia segítségével, megértettem, hogy ez az intenzív érzelmi kapcsolódás mit mutat nekem igazán, és mire tanít folyamatosan. Ezután jött az, hogy a megértésemhez társult az őszinte szándékom, hogy valóban megtanultam a "leckét", és valóban el tudtam engedni mindent, ami ehhez a témához kapcsolódott.

Azért osztom ezt meg, mert azt tapasztalom, hogy minden ember életében van egy központi téma, ami mindenkinek a maga módján a legfájdalmasabb. Nem kell megijedni, mindenre van megoldás. Rajtunk múlik, hogy mennyire tesszük bele magunkat a folyamatba, ami segít feloldani lelkünket leginkább mardosó  emlékeit. 

A terápiás kezelések, amiket ismerek és használok, kellő hatékonysággal mutatnak utat, és nyújtanak megoldást az életünk sarkalatos helyzeteiben.

És igen, ha valami nem boldogít, engedd el! Ha egyedül nem tudod hogyan kezdj hozzá, akkor ne félj segítséget kérni. Azért vagyunk ennyien, hogy segítsünk egymásnak. Sosem vagy egyedül, csak nézz körbe, és fogd meg annak az embernek a kezét, akit a szívedből érzel. Ő lesz az egyike azoknak, akik melletted lesznek és támogatnak, amíg úgy érzed, hogy készen nem állsz.

Szeretettel: Szabina